Lam 5 | HunKAR | STEP | Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!

Lamentations 5

1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat! 2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi. 3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek. 4 Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.

5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk. 6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel. 7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.

8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből. 9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt. 10 Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.

11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban. 12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.

13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el. 14 A vének eltüntek a kapuból, [megszüntek] az ifjak énekelni.

15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk. 16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!

17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink; 18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!

19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre! 20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? [miért] hagysz el minket hosszú időre? 21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen. 22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!